Spartan Winter Sprint - Booster Z' résztvevőkkel

Részletek

Készült: 2018. február 15. csütörtök, 13:47

Találatok: 1254

2018.02.10-én rendezték meg a szlovákiai Valcianska Dolinában azt a Spartan Winter Sprint akadályfutó versenyt, melyen Szebeni Attilával egy ötfős csapat tagjaiként képviseltük a Booster Z csapatot.

A szállásunk egy órányi autóútra volt a helyszíntől, melyet az esemény napján viszonylag jól meg lehetett közelíteni, az utak jó járhatóak voltak a sok megmaradt hó ellenére is. A rajtunk a 10:45-ös volt, ez volt az utolsó előtti open futam (amibe bárki jelentkezhet). Több, mint egy órával a rajt előtt már a kezünkben volt a rajtcsomag, bejártuk a helyszínt és megbeszéltük a haladás menetét, mely most sem volt más, mint eddig: aki lemarad, azt bevárjuk, együtt megyünk végig, továbbá elfogadtuk, hogy a 0 és -1 fok körüli hőmérséklet és szitáló hó lesznek a meghatározó körülmények aznap.

Egy, már beérkezett ismerőssel konzultálva megtudtam, hogy egy sípálya mellett vezet az út első része, idézem: „rohadt sokáig felfelé”, mely a rajtunk után be is bizonyosodott. Nemhogy közvetlenül a pálya mellett haladtunk, néhol meredeken felfelé, de egészen a hegy csúcsáig vezetett az utunk, mely összesen nagyjából 3 km-t tett ki a 7,3 km össztávból, megtűzdelve 1-2 könnyebb akadállyal (alacsonyabb falon átmászás, rönkökön átugrás). A hegycsúcs után szinte csak lefelé mentünk, időközönként belefutva egy-egy egyensúlyi, falon átmászós vagy kapaszkodós akadályba. A 14. akadályt (multiring – felakasztott alurúdból és gyűrűkből álló kapaszkodós akadály) már az erdőből kiérve, sík terepen küzdöttük le, melyet szögesdrót alatt mászás, falon átmászás és gerelyhajítás követett. A záró akkord pedig három különböző technikájú fal volt, melyet a tűzön való átugrás és a célvonal követett. Természetesen a 20 akadály leküzdése során többször is lenyomtuk azt a finom 30-30 burpee büntetőt, az utolsókat már jéghideg sárban, de még így is maradandó pozitív élményt hagyott bennünk ez a megmérettetés, melyet egy sárban hanyatt vágódással koronáztunk meg (mentségemre szóljon, hogy engem lerántottak).

Az önkéntes segítők végig kedvesek voltak, kiabálva buzdítottak, ha elakadtál és pacsiztak egy-egy jól sikerült akadály után. Hozzájuk biztosan szívesen térünk vissza bármikor egy hasonló megmérettetés erejéig.

Makkai Gábor